Színe kicsit setétebb, mint az előzőé, szaga valami nagyon büdös skót viszkié, csak sokkal lájtosabb előadásban.
Az echte úúúúúúúúúúúú íz. Leírhatatlan, csak azt tudod, ez semmi máshoz nem tartozhat, maga az echte savanykás, tőzeglápos Riesenbrau íz: a Pokol kocsmáiban garantáltan mérik. Fogyasztása után büfizni maga az iszonyat, várod, mikor törnek elő belőled kékes-tarka szappanbuborékok. Jelentjük, dobozból fogyasztva az igazi, a pohár nem adja hozzá azt a markáns fémes valamit, amitől kategóriája egyik kiemelkedő egyéniségének tekinthetjük.
Az utóíz adja a kegyelemdöfést, ráadásul elpusztíthatalan, kesernyés, fémes borzalom tőzeggel, némi avarkori temetővel és rengeteg szappanszósszal, ami akár negyedóráig is — mit negyedóráig: fél óra múltán rágyújtva is előtör még íze, ami — képes befedni a nyelvedet, addig könyörtelenül elnyom minden mást, egyéb ízt érzékelni egyszerűen képtelen vagy. Ha rágyújtasz, csak az utóíz támad fel újra és újra, minden slukknál egyre intenzívebben, ha pedig nyálat gyűjtesz, a hatás még rátesz egy lapáttal, világosan tudod, hogy elvesztél, és még vár rád a maradék négy deci fele.
Ő a Kis Herceg a Hopfer, a Servatius, és természetesen a Mester, a Frisch Fassl megett. Üt, aláz, és mivel próbáltuk magasabb hőfokon is, kijelenthetjük, úgy még demoralizál is. Szuicid hajlamokkal megáldott sörajongóknak ellenjavallt, skizofrén sommelier-knek viszont az üdítő ellenpont a sok túl tökéletes folyadék után. Modern szittyáknak kötelező ebbe csorgatni csuklójuk vérét, majd felhajtani, az így lezavart vérszerződést nem felejtik életük végéig.
Alkohol: 4,0%
Verdikt: 2/10
Az echte úúúúúúúúúúúú íz. Leírhatatlan, csak azt tudod, ez semmi máshoz nem tartozhat, maga az echte savanykás, tőzeglápos Riesenbrau íz: a Pokol kocsmáiban garantáltan mérik. Fogyasztása után büfizni maga az iszonyat, várod, mikor törnek elő belőled kékes-tarka szappanbuborékok. Jelentjük, dobozból fogyasztva az igazi, a pohár nem adja hozzá azt a markáns fémes valamit, amitől kategóriája egyik kiemelkedő egyéniségének tekinthetjük.
Az utóíz adja a kegyelemdöfést, ráadásul elpusztíthatalan, kesernyés, fémes borzalom tőzeggel, némi avarkori temetővel és rengeteg szappanszósszal, ami akár negyedóráig is — mit negyedóráig: fél óra múltán rágyújtva is előtör még íze, ami — képes befedni a nyelvedet, addig könyörtelenül elnyom minden mást, egyéb ízt érzékelni egyszerűen képtelen vagy. Ha rágyújtasz, csak az utóíz támad fel újra és újra, minden slukknál egyre intenzívebben, ha pedig nyálat gyűjtesz, a hatás még rátesz egy lapáttal, világosan tudod, hogy elvesztél, és még vár rád a maradék négy deci fele.
Ő a Kis Herceg a Hopfer, a Servatius, és természetesen a Mester, a Frisch Fassl megett. Üt, aláz, és mivel próbáltuk magasabb hőfokon is, kijelenthetjük, úgy még demoralizál is. Szuicid hajlamokkal megáldott sörajongóknak ellenjavallt, skizofrén sommelier-knek viszont az üdítő ellenpont a sok túl tökéletes folyadék után. Modern szittyáknak kötelező ebbe csorgatni csuklójuk vérét, majd felhajtani, az így lezavart vérszerződést nem felejtik életük végéig.
Alkohol: 4,0%
Verdikt: 2/10